Gratulálunk! Te lettél az egyik látogatója a legrövidebb életű blognak! Ugyan nem nyertél semmit, nem is nagyon büszkélkedhetsz vele, de ha el tudod hinni, hogy ez egy pozitív jel, hogy különleges lettél kicsit, akkor már megérte meglátogatnod!
:-)
Az egyik ismerősöm javasolta ugyanis, hogy ne írjam itt le a verseket, ha esetleg később szeretném őket nyomtatásban meglátni. Röviden közöltem vele, hogy szeretné a fene, de aludva párat a dologra rájöttem, tényleg nem érdemes esetleges tolvajoknak (bár még most is mosolygok eme lehetőségen) írogatni. Elég, ha magamnak írok pár verset, szerencsére most a póker pl. sokkal jobban leköt, aztán ha lesz valamennyi, akkor majd megpróbálok vele valamit kezdeni. Például kiteszem őket ide...
Lépdelek Halkan, nesztelen Pedig köröttem életek sietnek Én mégis mosolyogva járom az utat Mely a semmibe mutat Mosolyogva? Kérdezed S a válasz Igen Érdemes
Futhatnék, s ezzel illenék a sorba. De nem teszem Döntöm el csendesen. Nem, mert kik rohannak csak hiszik, hogy élnek, miközben múlnak az évek, Te mit hiszel?
Hajszolod, kergeted Habzsolod az életet?
Űzöd a gyönyört, a kéjt?
Ez ragyogja be nálad az éjt?
Vagy csak adsz magadból Halkan, nesztelen. Nem hirdetsz semmit Nem kérkedsz jóval Nem bántasz szóval És szíved nem remeg Ha közelg a végzeted
Mert az jőni fog, tudod. Az út véget ér, de nem mindegy, hogy visszanézve
emlékszel-e Ő nevére
Mert ha csak annyi marad, hogy sajnálod magad akkor hiába éltél Elárulom
Mindegy lenne? Kérded megdöbbenve. Dehogy Vágok közbe Csak mosolyogva járd az utat, mely a semmibe mutat...
Légy üdvözölve, köszönöm, hogy ellátogattál hozzám! Remélem, nem bánod meg soha eme tettet, de garanciát nem vállalhatok. :-) Ahogy a rám „fecsérelt” idődet sem tudom visszaadni. Tehát gondold meg, kedves idegen!
Azt hiszem, hogy illene bemutatkoznom, de nem teszem, mert a nevem teljesen lényegtelen. Itt ugyan versek lesznek (ha lesznek), de nem tervezem, hogy általuk „híres” netán „celeb” legyek. Sőt! Csak írogatok, Te pedig elolvashatod, ha akarod. Ha sikerül néha mosolyt csalnom az arcodra, akkor már megérte!
Annyit azért el kell mondanom, hogy férfi vagyok (ezt írhattam volna nagy F-el is) :-))) és ha a magyar átlagéletkort vesszük, ami hatvan körüli, akkor már elmondhatom, hogy kifelé tartok az erdőből.
Írni véletlenül kezdtem el. Először egy könyvet írtam, baromi sokszor akartam abbahagyni, de sohasem sikerült. Mindig az írás győzött, s mostanra be kellett látnom, hogy önmagam ellen felesleges harcolnom. Így jöttek a versek. Kettőt már most megmutatok, aztán majd lesz valahogy.
Többen felvetették, hogy akár meg is zenésíthetné valamelyiket valamelyik együttes. Ez meglepett ugyan, de próbálok haladni a korral, így legyen. Csakhogy akad egy bökkenő. Egyetlen egy együttest sem ismerek, sőt még csak zenészt sem. Ráadásul, ha ismerném mindegyiket, akkor sem tennék soha egyetlen egy lépést sem megzenésítés ügyben. :-) Ugyanis nem zavar, ha nem tudják sokan, hogy én verseket írogatok, nem kicsit és nem kevesen csodálkoznának a környezetemben, ha tudnák!
De!
Ha Te esetleg leküzdöd az akadályokat, beajánlod a verset valahová stb. stb. stb. akkor nekem csak a bólintás marad! A sok suskát meg felezzük! :-)))))))))))))
